Címke: 3. Zsoltár

3. Zsoltár

Lengyel Judit előadásában:

1 Ó, melly sokan vadnak,  Akik háborgatnak Engemet, én Istenem? Nagy sok ellenségim  És sok gyűlölőim Tusakodnak ellenem. Sokan azt álítják, Lelkemről azt mondják; Vleszett ennek  dolga,  Segítsége nincsen, Mert elhagyta Isten, Így szólnak bolond módra.

2 Mert te, én Istenem, Paizsom vagy nékem, Ki életem megmented, És nagy tisztességre Fejem dicsőségre Idővel fölemeled. Tehozzád, Úr Isten, Kiáltok szüntelen, És te megvidámítasz: Meghallgatsz kedvedből, Sion szent hegyéről Nagy segedelmet nyújtasz.

3 Ha ágyamban nyugszom, Csendesen aluszom, Nincsen semmi félelmem. Midőn felserkenek, Semmin nem kesergek, Mert Isten őriz engem. Ha százezer népek Mind körülvennének, Jobb és bal kezem felől, Ha rám ütnének is, Nem rettegnék mégis Semmi veszedelemtől.

4 Kelj föl, Uram, tarts meg, Ellenségim vond meg, Megtörvén ő fogokat. Mind öszvepaskolod, És arcul csapdosod Az Isten-utálókat. Csak te vagy az Isten, Ki minden szükségben Meg tudsz szabadítani, Ki a te sereged Megtartod, szereted, És meg szoktad áldani.