Archívum

Bibliaóra helyett, a napi Igéről

 

Pár igeverset kiragadva tekintünk bele e szenvedő férfi  lelkébe, amely lélek könnyen tükre lehet, netán az is  a miénknek. Jót tesz  kimondani  a rettenetet . A 9. fejezet is messze jár a boldog végtől, megoldástól (Jób visszakapja mindenét), de mindenképp tartsuk erősen a reményt, hogy a boldog vég valósággá lesz minálunk is; életünk 9. stb. fejezeti egyszer átváltanak a boldog 42. -re.

Jób neve azt jelenti, ’Hol az Atya?’. Egészségét, gyermekeit,  gazdaságát, gazdagságát veszítette el,így  szívét égető kérdés  lehet számára , hol is van ilyenkor Atyja.  Felesége Isten megtagadására unszolja, ráadásul barátai is vádolják- zsidó „szokás” szerint- , hátha valamilyen titkos bűn miatt veri Isten.  Jóbot igazságtalanul vádolják, baráti szeretetre, vigaszra lenne szüksége, nem okoskodásra. Istenét nem szidja, de felkél ellene;

„Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni  fogok szorongó lélekkel, panaszkodni  fogok keserű szívvel…

Megvetem   az életemet, nem  kell tovább!

Hagyj  békén, mert időm csak egy lehet!”

/Jób 7, 11. 16./

 

Kibeszélhetetlen, mégis költőien megfogalmazott kínjai közepette is azt vallja, Istennek mindig igaza van ( a fordítók ezt a címet adták e fejezetnek.)

„Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel,

és pecséttel zárja le  a csillagokat.

Elvonul fölöttem, de nem látom,

elsuhan, de nem veszem észre.

Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg?

ki mondhatja neki, mit teszel?”

Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel

hangomra.

Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.

Lélegzetet se hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól

„El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,

megborzadok sok fájdalmamban

még ruháim is utálnak engem.”

/9,7. 11.  16-18.  27. 31./

 

Helye van a siránkozásnak, csak ne zárjuk magunkra az ’ajtót’.  Az Isten sem zárja ránk, akkor magunkkal miért tegyük?

Könyörögjünk előtte való nyitottságért.

Ámen.

Igei gondolatok

/Jób 23/

Az idézetek, utalások korában élünk. Értem ez alatt azt, hogy az elsötétedés, sőt, a sötétség korszakában nehéz eredetit, archaikusat gondolni, szólni. Mondhatni, már mindent megmondtak a régiek, megjövendöltek a világ bármely helyéről származó szentkönyvek, ha talányos nyelven is, de egyetértve a sötétség korszakának beköszöntével. Kell egyfajta erős elfogadás, ráhagyatkozás ezekre az utalásokra, s azokon keresztül szemlélni a jelen történéseket bensőnkben, s odakinn. Nagyon Erős, Hitbeli Ráhagyatkozás. Eredeti, archaikus, azaz kezdeti állapotunkba csendességeinkben történő belátásaink által juthatunk. A ’töltőállomás’ bennünk van, becsüljük hát sokra! Egyikünk sincs még ’Ott’, de mindegyikünk ’Ott ’ lehet . Aki  elérte,nem beszél. Itt ez a sok, szavakká állt betű, talán feleslegesek is. Pál apostol nem beszélt, pedig járt ’Arrafelé’, egész pontosan a 3. Égben. Nem voltak rá szavai. Jézus urunk Én-mondásai /János Ev. /, Boldog mondásai /Máté Ev. 5./ velősen próbálnak nekünk utat mutatni, utalásokból, idézetekből élő embereknek. Jób is elnémul, de nem a sötétség miatt, és az arcát borító sűrű homály miatt – ahogy mondja-, hanem Isten csüggesztette el szívét, rettentette meg őt /16.17. versek/. Az Egyetlenből kiszakadva kettősségben, ellentétpárokban (hosssssszasan sorolhatnánk) éljük meg magunkat, éljük át a világot. A végpontokban sokszor van csönd. Csönd a mennyei szférában, pl. mikor kiürül a menny, mert onnan mindenki /Istent kivéve/az ítéletre visszatérő Krisztussal rohan ide, hozzánk/Jelenések 8,1/. Az ítélet pozitív képként éljen bennünk, egyszerűen elválasztást jelent, s nem reménykedhetünk, hihetünk kevesebben, minthogy leválasztódnak rólunk a halál göncei, bilincsei. A sötét mélység végpontján csöndben van, elnémul Jób. Csönd a pokoli kínok közepette, a sok szemrehányás, panasz után;

„ Bár tudnám, hol találom Istent!

eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,

hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol…

vagy pedig csak figyel rám?”

Ezt mondom most Jóbnak a jelenések ihlette kép alapján, eridj Jób, üres  a menny, Isten meghallgat…hallgat…. csönd van. Megvizsgál, s kiderül,  a r a n y    vagy  /10. vers/.

Arany. Arany a kínok athanorjából, kemencéjéből, bizalom által. Paradox módon a hit a remélt, vagyis jövőbeli dolgok jelenvalósága, a jövendőre ígért mennyei élet jelenvalósága /Zsid 11,1./, az időnkénti földi pokolban is. Az idézetek, utalások korában élünk 🙂 , igyekezzünk élővé tenni magunkban ezeket.

Ámen.

Információk a gyülekezet életéről.