Igei gondolatok

Gondolatok  a napi Igéhez

/Jób 16/

 

Jób most van a mélyponton, halálára készül. A barátok,  Bildád, Elifáz és Cófár ,   ’jobbnál jobb’  beszédekkel terhelik fájó lelkét; az egyik önteltséggel vádolja, a másik azt mondja, ártatlanul senki se szenved,  a bűnösökre pusztulás és feledés vár stb. A 16. fejezet teljesen Jóbé,  és  annak ellenére, hogy újra megrendítő szókimondással  veszi górcső alá  fájdalmait és Isten őt sújtó tetteit, vallja, hogy ártatlanságának Isten a tanúja  .Amúgy a nyitójelenetből kiderül, hogy nem  Isten, hanem a Sátán tette vele mindezt. Isten és a Gonosz mintha együtt teázgatnának , s épp az istenfélő Jób feddhetetlensége a csevej  témája . A  Sátán megjegyzi, persze, hogy tiszta és kegyes, ha mindent megad neki  Isten, de engedje csak át neki, majd ő jól meggyötri, s kiderül, kegyes marad-e mindenét elveszítve . Egyetlen kikötése az Úrnak: „ Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!”

„felhasítja vesémet kíméletlenül,

epémet kiontja a földre.

Rést rés után tör rajtam,

és rám rohan, mint valami hős.

Álmatlanul tekintek Istenre,

hogy igazolja  a férfiút Istennél,

s az embert embertársával szemben.

/13.14. 20.21. versek/

 

Isten , mint  a veséket vizsgáló  Úr, aki itt egyenesen mészárossá válik Jób szemében. Mint hallottuk már, az ószövetségi ember – de mondhatjuk, az ókori ember számára is – belső szervei, zsigerei, megismerő szervek voltak. Mára igen nagyon elsorvadtak bennünk ezek a képességek. A Bibliaolvasó kalauzunk e heti rövid megjegyzéseit író lelkésznő, Kun Ágnes Anna,Teréz Anya jajkiáltását idézi: „Azt mondják, hogy Isten szeret engem- és mégis, a  sötétség , a dermesztő hidegség és üresség valósága olyan nyomasztó, hogy semmi sem tudja lelkemet megérinteni.”Mint látjuk, tapasztaljuk,sajnos  ez teljesen normális az üdvtörténet mai nehéz , depresszív időszakában is. Természetesen felfelé kell néznünk, de már e kifejezés is elénk skicceli , az néz fel, aki mélységben,  alul  van.  Főhősünk zavarba ejtő őszintesége ellenére Istenben bízik. Alul, de a mennyei  ’Felsőbbség’  alatt. Vasárnap belépünk az adventi időszakba, aminek az a  lényege, hogy  ami ’ Felül ’ van, alászáll, és egyenesen  az orrunk előtt,a horizonton áll meg.  Mélységben, de a horizontunkon megáll  a ’Legfelsőbb’. Máté Evangéliuma 4,16-ban erről van szó, ki lehet keresni:) .A ’világosság támadt’ kifejezés szó szerint horizontot, naptámadatot  jelent.

Jó nekünk, ha nem is érezzük minden zsigerünkkel. Isten előttünk áll nyomorunkban is, sőt bennünk Pünkösdölhet, lakozhat. Istenben azért is bízunk, hol többé, hol kevésbé, mert néma belső szerveink, veséink, májunk, epénk, mirigyeink, szívünk stb. valahol mélyen még ’tudják’ mi az ember, kije Istenének.

Ámen.

Információk a gyülekezet életéről.