Archívum

Igei gondolatok 2020. március 21-én

János 8, 30-47.

„ Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.” , olvassuk a 30. versben, amelyben az alábbiakra történik utalás;

– „Én vagyok a világ világossága…”

 – vagyis hogy Ő az, akinek kezdettől fogva mondja magát

– Fentről származik, nem e világból

–  „ …ha nem hiszitek, hogy  én vagyok, meghaltok bűneitekben.

A hosszú szakaszból és előzményeiből két gondolatot emelek ki.

  1. Jézus hallgatói saját atyjukra, Ábrahámra hivatkoznak, de kemény választ kapnak: ”Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.” Elég csak egyetlen tettére emlékeznünk a pátriárkának: engedelmeskedett azonnal Isten hívó szavának, elhagyta földjét az ismeretlenért. „ Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! „(I Móz 12,1.)   A szóbeli Tórához tartozó egyik „belső” magyarázat szerint ez az ószövetségi részlet azt jelenti, hogy Ábrahámnak és nekünk is ki kell lépnünk abból a zűrzavarból, amit lehúzó földi kötöttségeink okoznak, atyáinktól örökölt hiábavalóságainkból, és legfőképpen abból a ’zűrzavarból ’, amit magunknak okozunk helytelen gondolkozásunkkal.  ’Eridj ki földedről’; ebben a jelenlegi igen éles helyzetben sem lehet másképpen tenni,mint  kimozdulni elménk tág tereire, a jézusi legelőre, kimozdulni ’oda’, ahol nem magunkat etetjük a már lejárt és megunt , rettegésünket növelő gondolat-,  érzés -, vágykajákkal, hanem  ahol  az Élő Ige, Jó Pásztor teszi ezt üdítő módon. Amúgy meg, nyilván próbálunk a hátsónkon maradni.  A 43. 44. vers igazsága mellbeverő, ördögtől való az, aki nem bírja hallani Jézus beszédeit. Kényes, összetett, több szintről értelmezendő jelen helyzetünk, de nagyot talán nem tévedünk, ha a Jelenések kemény történései közé illesztjük; annyira eltorzultunk, hogy már csak a csapások téríthetnének észhez. Szóval kegyelmet látni ebben is. Ez tényleg nagyon kényes kérdés, de egy karcolással a perforálódott vakbelet se lehet eltávolítani, vágni kell. Ez a gondolatmenet finomítandó, be lehet kapcsolódni, írjátok meg a véleményeteket, ha van kedvetek.

 

  1. A második gondolat a bűnnel kapcsolatos: ha az ember Istennel jár, megjelenésre, megnyilvánulásra készteti a Kegyelmet (Énók, Noé stb. esete). Ellenkező esetben a  bűn állapotába süllyed és pusztán Isten Szigorát tapasztalja . A bűn szigort vonz, látjuk (részletkérdés, gonosz hatalmak   h o g y a n  lehetnek   eszközei a Jóságos Mennyi  Atyának).

A már említett zsidó hagyomány szerint két lépcsőben éri el az ember a nagy Célt. Az első  lépcső  a Smittah, azaz megpihenés, ami az édeni állapot, a tökéletes Istenképűség állapota. Ebbe csak bűnbocsánattal lehet bejutni (bűnbánat-bűnbocsánat). A második állapot neve Jóbel (a kosszarvak megfújása) , azaz a jubileumi év, az Úr kedves esztendeje  (Jézus a názáreti zsinagógában ezt hirdette meg ), ennek minden 50.  év a földi megfelelője. Mindent szabadon kell hagyni, mindenkit szabadon kell bocsátani.  Az egyetemes isteni állapot maga, minden a helyén, azaz Istenben.   Az isteni Fény emberbe való korlátlan áradása vezethet ’Ide’.

Eddig a zsidó magyarázat, ami szépen átível János Evangéliuma  ezen  szakaszának előzményéhez, a 8. rész 12. verséhez: „ÉN vagyok  a világ világossága, aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Tehát tudjuk, a fényt nem pusztán észrevenni, majd nézni, szemlélni kell, hanem követni. „Aki engem követ…”

 

Mai napi meglátásom; sok mindentől, tán még szeretteinktől is el vagyunk zárva, de elzártságunkban élhetünk azzal a lehetőséggel, hogy elszántabban ismerkedünk Égi Családunkkal, hisz majd az a Világ fogad bennünket, bármi zárja is le földi utunkat.  Ilyenkor csap meg bennünket annak a szele, mi is fontos valójában; megtisztulni, készen állni.  Ha Jézus világához tartozónak valljuk magunkat – és ez elvárandó magunktól- akkor keressük fel minél gyakrabban Atyánkat és Világát, kimenve földünkről, sarunkból. Ábrahám példája, Jézus Én-mondása legyenek segítőink.

Ámen!

János 8, 48-59.    2020. március 29.

48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?

49 Jézus így válaszolt: Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti mégis gyaláztok engem.

50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.

51 Bizony, bizony, mondom nektek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha. Jn 11,25-26 

52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Zak 1,5 ; Mt 12,24 

53 Csak nem vagy nagyobb atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat? Jn 10,33 

54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

55 pedig nem ismeritek őt, én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék, de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét.

56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.

57 A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?

58 Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. Jn 8,24 

59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

 

Február végén, mikor még pusztán hírét hallottuk a Vuhanból Európába jutott járványnak, Szentendrén sétáltunk a férjemmel. A nyüzsgő belvárosból egy tágas, szobrokkal teli füves domboldalhoz értünk. Nem tudtam levenni szemeimet az egyik robusztus, durván megmunkált alkotásról, amely Európa elrablását ábrázolta ’ kő-nyelven ’ (Kerényi Jenő az alkotó 1908-1975.). A mítosz szerint Europé főniciai királylány, akibe beleszeretett Zeusz, majd bika képében elrabolta .

Hetek múltával látom, értem, Európát épp most rabolják. Az elrabló láthatatlan. El vagyunk ragadva – sajnos nem ragadtatva. Az új, nyomasztó ’ nem tudni hogyan jövünk ki belőle’ helyzet bár statikus – érthető módon  a kormányok lezárják országaik határát, korlátozzák  polgáraik mozgását -, mégis , a felkeltett  nyugtalanság miatt egy vágtató bika hátán érezhetjük magunkat, ami valószínűleg nem Krétán fog minket ledobni magáról, mint ahogyan  a mítoszban Européval történt. Könnyen elragadhat minket az élesztő-és kenyérgond, betegség, félelem, életünk, munkánk, nyugdíjas éveink féltése, akár ellenérzéseink is stb. Vajon eltapos-e a ’ bika ’, vagy magasabb hit-és szeretetszintre emelkedve szállunk le  hátáról vágtatása végeztével?

Szeretnénk Istent bevonni az eseményekbe és természetesen megmentőként, boldogságot hozóként. A baj megjelenésekor eszembe jutottak Jézus szavai az adópénzről, hogy adjuk meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené. A császár jelképezi a világot és annak törvényeit, törvényszerűségeit, jelen esetben  a kézmosást, védekezést stb. A ’ császár ’ az életféltés köre. Az is felmerült bennem – sőt első renden ez merült fel -, hogy amiképp Jézus is szétválasztja a világ életét és a mennyei életet, úgy ez a járvány is le van választva az égi dolgokról. Ez a sors köre, a modern, Istentől elszakadt társadalom, politika, gazdaság, művészet stb. köre. Hivatalosan posztmodern érának hívják történészek a történelemnek ezt a szakaszát, azaz már a modernen is túl van, túl, túl, messze túl. Gondoljunk bele, csak a múlt században háromféle világi, sőt istentelen eszme uralta hosszabb-rövidebb ideig a kontinenseket; kommunizmus, fasizmus, liberalizmus. Az első kettő szinte kihalt, a harmadik haldoklik, bár szörnyszülöttei, mérgezett ételei, filozófiái, vírusai még tombolnak közöttünk, bennünk, de alapvetően a maga sírját ássa – itt elmehetünk az ’ aki másnak vermet ás …’  irányvonalba .

Európát most rabolják. Ez a hétköznapok alja. Azért alja, mert lefele haladjuk meg. A  baj halmozódik, az átlagos napok nem folytatódnak hamarosan, tegyük fel, pár héten belül. Európa elrablása elvonhatja a figyelmünket a lényegről. Ha a lelkünk is csúszik az események, hírek után, nem hatnak az emelkedett gondolatok. Pl. János apostol híres Igéje, ’ Az Isten szeretet.’ ( I Jn 4, 8.), vagy a jelen szakasz mellbeverő üzenete,  „Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha.” (Jn 8, 52.) Tehát ki kell, fel kell kúsznunk nekünk is e magas szintekre.  Tudom, tapasztalom, sok-sok igehirdetésemben, igehirdetésünkben, jelen van a demagógia, egyfajta népámítás, lázítás, ’ gyerünk, csináljuk, meg tudjuk tenni, mi meg fogjuk tenni! ’. Jelen van az a péteri jellem, amely Isten Szentjének vallja Jézust, de később háromszor megtagadja (Jn 18,12-27). Jelen van hívő szíveinkben is az a jellem, amire a Mester azt mondja: ”Távozz tőlem Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Márk 8, 33.)

Jelen szakaszunkban hasonló zajlik, csak e közel kétezer éves történetben a hétköznapokat felfelé lehetne meghaladnia a zsidó népnek. Eljött a Messiás, az Úr kedves esztendeje, a Jóbel év, az elengedés éve, de ők dacosan, sátáni módon ragaszkodnak a hétköznapokhoz, szívük változatlansága, gyűlöletük, okoskodásuk gyönyörködteti őket. Torzsalkodnak, gyalázkodnak Krisztussal,   mi több, meg akarják kövezni, mi több, azt mondják : „…ördög van benned.”

Jézus kortársait ugyancsak a hétköznapok aljába zárja viselkedésük. pedig választhatnak, választhatják a kegyelmet, a drága, valódi életet, hisz előttük a világ Világossága. Mondjuk így, előttük a hétköznapok halál felé közelítő sorozatának a megakasztója, az igazi, valóságosan megtapasztalható Fény. ’E világon nyomorúságotok van, de én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben’, így is összerakhatnánk az ismert igerészleteket és nem hazudnánk, nem csalnánk, az Igék gyöngysorrá állnak össze, variálhatóak.

Samáriainak csúfolják – Samária vegyes lakosságú nép által lakott terület, a Kr. e. 8. században az asszír fogság idején lakosságcsere történt, vallásuk is kevert, zsidó és samáriai gyűlölték egymást. Vannak kivételek, mint az irgalmas samaritánus (Lk 10, 25-37.), a samáriai asszony ( Jn 4, 1-42.) és a 10 leprás közül az egyik, aki megköszönte Jézusnak, hogy meggyógyította őt (Lk 17,11-19). Ördög fiának tartják, megszállottnak, magukat Ábrahám fiainak, mégis halottnak vélik a pátriárkát (52. 53.vers), holott a zsidó hagyomány szerint Ábrahám, Izsák, Jákob, a hatodik égben laknak, onnan felügyelik az alsóbb egeket – Pál a harmadik égig ragadtatott el, de emberi szavakba nem lehetett önteni, mit tapasztalt ott (II Kor 12, 3-5.) A hatodik eget ’ Mózes Palotájának’ is nevezik, ahova azok léphetnek be, akik igaz szeretettel szeretik az Urat, az Egyetlent. A hetedik ég a legmagasabb ég, itt van Isten trónusa, és ha már szóba ejtettük ezt a legmagasabb szintet, a Jelenések könyve mennyei istentiszteletének helyszíne is. Jánost arra méltatja Isten, hogy ott lehessen és beszámoljon nekünk a látottakról. Pállal ellentétben emberi szavakba tudja önteni látomását a mi megsegítésünkre. A mi megsegítésünkre hangzik minden Fentről, de mi lelkeinket engedjük belecsúszni a hétköznapokba, azok aljába, kényelembe, rémképekbe, hiábavaló vágyainkba. A már idézett, központi üzenet az, hogy ha valaki megtartja Jézus igéjét, nem ízleli meg a halált. Itt újból gondoljunk a császár és Isten témájára; császár, világ, sors, nyomorúságok, halál < > Isten, ég, üdvösség, valódi élet. Szembenyilaztam e fogalmakat. Hidegen, rémisztően hat rám, ránk ez az ellentétsor. Hol ér össze? Bennem, hitem által. Nincs más hely a megértésre szívemen kívül. Ha kívülről próbáljuk megérteni a világot és ijesztő történéseit, nincs megnyugvás, megoldás.  Hirtelen megvilágosodik bensőnk! Miért? Mert valami, a leglényegesebb eddig talán elkerülte figyelmünket: szóltunk császárról, Istenről, az érme két oldaláról, csak arról nem szóltunk, aki mindezt elfogadja, megteszi, vagy nem fogadja el, nem teszi meg; Magunkról. ’ Add meg!’, ’ Adjátok meg!’  Isten, császár, ember. Isten, világ, én.  Ez a nagy hármas minden időben foglalkoztatta a vallásokat, gondolkozókat. Pusztán annyit jegyeznék meg, hogy ha az ember Istenre néz, minden némű helyzetben meglátja az Ő gondviselését. Ellenben ha a világra néz, a sors megtépázott játékszerének érzi magát. Alakítsuk mai igeszakaszunkhoz az előbbieket.  Jézust ördögnek, istenkáromlónak tartják, ölni akarnak, kövezni. Pedig magukat ölik, mert nem tartják se Jézus személyét, se beszédét elfogadhatónak, megtartani valónak.

Európát nem egyszerűen most rabolják el, hanem magát öli, mert nem tartja se Jézus személyét, se beszédét elfogadhatónak, megtartani valónak.

Európai vagyok, de nem vagyok Európa. Segítsen nekünk az Isten helyesen értelmezni, meghatározni magunkat a jelen helyzetben, Európa közepén. Nem a sorsunkba, a hétköznap aljára süllyedni, hanem meghaladni felfelé, Isten gondviseléseként átélni azt.

Ámen.

2020 Virágvasárnapja, Böjt 6. vasárnapja

Hadd kezdjem megint Európával; Szentkuthy Miklós, egyik könyvének a ’Bezárult Európa’ címet adta.  A Rákosi –korszak kezdetén, 1949-ben írta naplóregényét, rendkívül szellemesen, keserű, fájdalmas humorral keveri személyes állapotát, történetét, régmúlt nagy emberek élettörténetébe. Felteszi a kérdést, vajon azon a bizonyos napon, mikor ráébredt a lelkében is megjelenő nyomorúság jelenlétére, melyik szent volt ’ ügyeletben ’ odafenn ; Szent Ida, aki férje halála után a westfalen- i székesegyházba költözött, megfúrta férje szarkofágját és hosszú hónapokig nézte – az író szavait idézve-,  hogyan modellálja szörnyeteggé szerelme arcát a halál.

Az élet külső, belső okok miatt be tud záródni, tapasztaljuk. Virágvasárnap bezzeg a jövés-menésről, izgatott, szabad követésről szól.  Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy tegnap volt 75 éve a szovjet ’ felszabadító ’ csapatok hazánkba való bevonulásának.  Nem maradtak otthon Győrfi Pálra hallgatva, s nem is mentek haza úgy két emberöltőnyi ideig. Testi, lelki bilincsekben lehetünk, miközben „az Isten Igéje viszont nincs bilincsbe verve.”, hangzik Pál szava az ifjú Timóteushoz (2Tim 2,9. ). Mint tudjuk, a római megszállás miatt a zsidók se érzik magukat szabadnak, de Jézus három éves jelenléte sokakban egy másfajta szabadságot ébresztett, hisz meggyógyultak, ördögök hagyták el őket, ehettek a kenyerekből, Láthatták a naini ifjú, Lázár feltámasztását, hallhattak Jairus leányának feltámasztásáról is, a tenger lecsendesítéséről, különleges, földi sanyarúságot feloldó mennyei tanítások hatása alá kerülhettek. Szabad és izgatott gyülekezés, összesereglés, ez jellemzi Nagyhét kezdetét. Össze lehet seregleni szívből, tiszta, értő lelkesedésből. Tudósok csoportja vallja, hogy a hozsannázó sokaság Galileából, Samáriából , tehát északról követte Jeruzsálemig Jézust, és nem ők voltak azok, akik rá 6 napra feszítsd meg-et ordítottak. A déliek, júdeaiak, akik a nép vezetőinek mindennapos befolyása alatt állottak, ők voltak a nagypénteki csőcselék. Ha nem így volt, akkor jól követhetjük a tömegek pszichológiáját, azaz, a legnagyobb szájú hangadók hogyan képesek felkorbácsolni az indulatokat (focimeccsek, tüntetések). Pál is sokszor átélte az elszabadult indulat ellene irányuló poklát, az efézusi színházban tartott népgyűlés tragikomikus tudósítását érdemes megemlíteni: „ Ott ugyanis összevissza kiabáltak, az egész gyűlés csupa izgatottság volt, a legtöbbje azt sem tudta, miért jöttek össze.” Apcsel 19,32.

Virágvasárnapra ez nem jellemző, idilli a kép, egyedül a farizeusok, vezetők kérik számon Jézustól, hogy miért hangoskodnak tanítványai, amire az a válasz, hogy ha ők elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani (Lk 19,39.). Természetesen jelen van az a réteg is, akik azt kérdik,’ Ki ez?’, semmit se tudva a szamárháton érkező Királyról, de alapvetően ünnepi, magasztos a hangulat. Akik szívükkel is értenek, tudják, bekövetkezett Zakariás próféta jövendölése a szamárháton népéhez érkező Messiásról.

Menjünk még tovább a gyülekezés kérdésében. Össze lehet gyűlni Jézus nevében ketten, vagy hárman (Mt 18,20.), a kis létszám ellenére mégis jelen van Ő. Össze lehet verődni indulattal, feszült légkört teremtve (példákat fentebb említettünk), erre a típusú gyűlésre is alkalmazhatjuk talán Jézus különös mondatát, hogy ahol a dög, odagyűlnek a saskeselyűk (Mt 24,28.).  Nagyon  könnyű csődületben véleményt változtatni.  A. Huxley, a Szép új világ szerzője találóan ’nyájmérgezésnek’ nevezi ezen állapotot. Ellenképe Pünkösd, ahol a csődületből Egyház születik. Bármi lehetséges. Akár felfelé, akár lefelé lépünk ki önmagunkból a tömegben, mindenképp a léleknek egyfajta részegsége a kimozdító ok;’ édes bortól részegedtek meg ’a pünkösdi nézelődők kérdése, valamint emberalatti indulatoktól ’nyájmérgezést’ szenvedni. Valahogy az ember nem bírja a hétköznapokat. Mindig így volt ez, velünk is így van. Mindannyiunknak vannak ’drogjai’, hogy elviselhetőbbé tegyük a napokat. Marx a vallást is drognak, ópiumnak tartotta, de a villanásnyi pozitív felhang után azonnal akadály voltát hangsúlyozza, hisz az osztályharcra, és így a végső felszabadulásra való igényt tompítja. Hmmm: Szeretnék én Jézus mellett a hozsannázó sokaságban ’megrészegedni’, nemkülönben a pünkösdiben, sőt a mennyeiben! Messze vinne, pusztán feldobom,  a híres marxi mondat fordítottja viszont mennyire igaz a világban: az ópium a nép vallása (ópium = minden földi , és földi szintekhez kötöző eszköz, amivel próbáljuk lehántani a testi-lelki nyomor rabláncait). Milyen szép, biztató, sőt bibliai, Novalis egyik verssora: „Légy borrá, ha italod fanyar!”  Szóval Isten Igéje viszont nincs bilincsbe verve, szamárháton szamaragol be Jeruzsálembe.

„Te csacsi!” kinek ne mondták volna  e szavakat élete során szeretetből, vagy merő gúnyból. Alább a Keresztény bibliai lexikon idevonatkozó szócikkét idézem:” Egypatájú, nem kérődző emlősállat, s mint ilyen, a mózesi törvények szerint tisztátalan, áldozatként nem mutatható be, húsának fogyasztása tilos (vö. 3Móz 11,26). Ezért a rendkívüli éhínség kifejezése a 2Kir 6,25.

A szamár az egész ókori K-en, így Izráelben is igen nagy becsben tartott háziállat volt. Elsőszülöttjét meg lehetett váltani (2Móz 13,13). A szamár hozzátartozott a tehetős emberek jószágállományához, nagy számuk a gazdagság kifejezése (1Móz 12,16; Bír 10,4; 12,14). Igen sokoldalúan hasznosították, így személyszállításra (2Móz 4,20; Józs 15,18; 2Sám 19,27), teherhordásra (1Móz 22,3; 44,13; Ézs 30,6), ilyen célra hadviselés esetén is (2Kir 7,7kk), földművelő munkára (5Móz 22,10; Ézs 30,24). A szamár az erő és szívósság jelképe (1Móz 49,14).

A szamárhoz az ÓSZ-ben fontos események fűződnek. Így Bálámot, Isten angyalának akaratát közvetítve számára, szamara tartja vissza útja folytatásától (4Móz 22,21kk). Saul apjának szamarait keresve jut el Sámuelhez, aki őt királlyá keni fel (1Sám 9,3kk).

1Móz 49,11; Zak 9,9 jövendölése szerint a szabadító király szamárháton fog érkezni, ami az alázat és békeszándék kifejezése, ellentétben a harciasságot kifejező lovaglással (Zak 9,10). „

Issakár törzsi jelvénye. Az ókori görögöknél a bujaság jelképe, Dionüszosz boristen hátas állata. A szamarat az ókorban a zsidók istenének titkos állatképmásaként tartották számon (korabeli római karikatúrán Jézust a kereszten szamárfejjel ábrázolták).

Akárhogyan is volt, mindenképp a királyi méltóság és hatalom kifejezésének eszköze, mert Jézus ÜL rajta, azaz uralja a szamár jelképezte állapotokat, mindennek ura. A magunkban élő szamarat leleplezni, Krisztus uralma alá helyezni – nem puszta kegyességi szólam.

Végezetül szóljunk a templom megtisztításáról röviden. Jézus hagyja, hogy ünnepeljék, belesimul úgymond a nép akaratába, fürdik a dicsőségben. Passzív szereplőnek tűnik, de hamarosan akcióba lép, megérkezik a centrumba, a templomhoz. Tudjuk még Mózes törvényéből, hogy az égi minta szerint kellett felhúzniuk a pusztai sátortemplomot, ebből következően a kőtemplomot is. A

Páska ünnep miatt telve volt a külső udvar, a pogányok udvara, a pénzváltók és kereskedők standjai itt álltak. Ezeket borította fel Jézus és üldözte ki az udvarról gazdáikat.  Ha az isteni ideák, gondolatok helyét valami MÁS foglalja el, baj lesz. Természetesen földi életünk során minden szintéren nem tudjuk e követelményt megvalósítani, de legalább higgyük és tudjuk, hogy a kőtemplomnak megfelelő bennünk levő templomban rendnek kell lennie. Nem adhatjuk át a MÁS-nak, mint a Kr. e. 8. században ,Júdeában uralkodó Áház király, aki az asszír király kedvéért átrendezte pogány áldozati hellyé a jeruzsálemi templomot. tehát a MÁS= a saját bálvánnyal, ami lehet akár egy jelentéktelen, de annál veszélyesebb vélekedés, pl: ’mindegy’, ’nincs tovább’ stb. negatív őrületek… és tudjuk, mindig az Úr házánál kezdődik a tisztogatás (Ezékiel 9,6.) ’Szívemben bomba van’, vagy a vágyott élhető Élet.

Virágvasárnap ezért a megtisztításért van.  Milyen hangokra hegyezzük ki lelki füleinket? A  csőcselék uszító  hangját felismerjük. A szívünkben lakó, odavonuló Istent még inkább fel kell. A másik ember tévedhet egy helyzet megítélése felől, állapotom megítélése felől. Viszont az életem centrumába bevonuló Lélek nem téved, kételkedik.  Merem-e hallani csendességemben? Merek-e csendességben lenni, egyedül? Tanulom, tanuljuk. Azok, akik nem mernek, a csőcselék közé keveredve skandálják ugyanazt a mocskot-’nyájmérgezés’. Akik mernek, tudnak, megtanulnak egyedül lenni, azok ha összegyűlnek , Egyház jön létre, éltető közösség, elő-mennyország. Azt hiszem, ez a pár hét, hónap kevés ehhez.

A külső hangadó könnyen válik diktátorrá, megfélemlítőmmé. A belső, igaz Hangadó az erő, a szeretet és a józanság lelkét adja (2Tim 1,7; a józanság görög szava ezeket is jelenti: egészséges, meggondolt, értelmes).

 

Így legyen, Ámen

2020. április 8.    Bűnbánati gondolatok

János Evangéliuma 12, 20-37.

A földbe vetett búzaszem

20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.

21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni.

22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.

23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.

24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Róm 14,9 

25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Mt 10,39 ; 16,25 

26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Zsid 5,7 

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.

29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: Angyal beszélt vele.

30 Jézus megszólalt: Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.

31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Jn 3,14 

33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

Járjatok a világosságban!

34 A sokaság megkérdezte tőle: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia? Zsolt 110,4 ; Ézs 9,6 ; Dán 7,13-14 

35 Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Jn 1,5 

36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük.

————————————————————————————-

Az éves hat,  kötelező úrvacsorai alkalom hetében legalább két bűnbánati alkalmat kell tartania a lelkésznek – mondhatni, a reformáció kora óta.

Kiméra-cipelés   kontra Kereszthordozás

 Járunk.

’ Ki-ki a maga agyrémét ’ cipelve nyakában – észrevétlenül.

Aztán észrevesszük.

Mit kezdünk magunkkal és azzal az  ’Izével ’.

Felvezetésképpen Baudelaire nyúlfarknyi prózáját olvashatjuk:

Ki-ki a maga agyrémét

Nagy szürke ég alatt, nagy, poros síkságon, ahol se út, se fű, sem egyetlen bogáncs vagy csalán, férficsapattal találkoztam. Görnyedten meneteltek. 

     Mindegyik egy-egy rettentő Chiamaerát vitt a hátán; nyomhatott annyit, mint egy zsák liszt vagy szén, vagy mint egy római gyalogos felszerelése.     A szörnyeteg állat azonban nem lomha teher volt; ellenkezőleg: erős és ruganyos izmaival átfonta-szorította gazdáját; két hatalmas karmával belecsimpaszkodott, mint hátasló szügyébe; mesébe illő feje pedig fölébe nyúlt az ember homlokának, mint ama dermesztő sisakok egyike, melyekkel a harcosok valaha növelni akarták ellenfelük rémületét.

     Megszólítottam az egyik embert, és érdeklődtem, hová mennek. Azt felelte, hogy nem tud semmit, sem ő, sem a többi társa; de hogy nyilván mennek valahová; miután leküzdhetetlen szükségként hajtja őket a menetelés vágya.

      Érdekes megemlíteni: nyilvánvalóan egyik utast sem ingerelte a nyakán lógó és hátába kapaszkodó kegyetlen állat; valamennyien mintegy a saját kiegészítő részüknek tekintették. A sok fájdalmas és komoly arcon nyoma sem volt kétségbeesésnek; az ég kupolája alatt, mely éppoly kínosan-unott volt, mint a föld, melynek porába belesüppedt a lábuk, tovább haladtak, azoknak lemondó kifejezésével az arcukon, akik örök reménykedésre ítéltettek.

  És a menet tovavonult mellettem, és, ahol bolygónk gömbfelülete elbúvik a kíváncsi emberi tekintetek elől, beleveszett a láthatár atmoszférájába.

Néhány percig makacson erőltettem e rejtély megfejtését; hamarosan rám szakadt azonban az ellenállhatatlan Közöny, és pedig nyomasztóbb teherként, mint rájuk a maguk nyomasztó Chiamaérája.

 

——————————————–

Nem egzegetálom e rövidke prózát, pusztán engedjük hatni magunkra. Ismerős lehet a „kép”. Leegyszerűsítő hasonlataink nagyjából írhatják körbe agyrémes állapotunkat. Mintha szirénnek öltöztetne valaki, s belökne a jelmezbálba, az életbe, ahol egyszer eljön a pillanat, mikor a málló uszony alól el kezd kilógni az eredeti ’ testrész ’. Úgy kamaszkor körül. Egyszerre lépett elém a földi élet végének ténye, és a múlhatatlanság lehetősége. Lelkem légterében ekkortájt még jól megfért egymással naivságom, tanáraim szoci nevelése, és az otthoni, apai nagyszülőktől kapott „tananyag” Jézusról.  ’ Mi lesz velünk, ha meghal Kádár János is?’ elpityeredve siettem a gimnázium lépcsőjén talán orosz órára, miután megtudtuk, meghalt Brezsnyev elvtárs utóda,  Csernyenko (1985 márciusa) .

Kamaszkorom soron következő meghatározó élményei löktek pályám felé. Kívülről Csernobil és anyai nagyapám halála, belülről Rimbaud, Baudelaire és a Biblia. Velük jártam, s ezen egyedi, végletes ’ kompánia ’ bennem szépen megfért, életet adott. A kiméra-agyrém szorító  ereje ha nem is lazult,de már észrevettem, hogy valami nem stimmel, rab vagyok, eredetileg nem ez vagyok, ha szabad szellemként cikázok is példaképeim hátán.

Mállik az uszony. A Mag földbe kerül, rothad a burok. „Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Jn 12, 24. Ez még most is tart. Halálomig tart. Kiméra-jelmezünket apánktól, anyánktól örököltük volna? A mai pszichológia defektjeinket szüleink nevelési hibáival hozza összefüggésbe. Ádámig  Éváig elmenni nem ostobaság, mindenütt megtették a földtekén,még történelem előtti időkben, keleten, nyugaton, északon, délen, ha más nevet is adtak az ős-szülőknek és tettüknek. Eredendő bűn, múlandó személybe, jelmezbe, ó-emberbe öltözni. Mindannyian tudjuk, de a tapasztalat egyéni kell, hogy legyen. A tudás publikus, a megértés egyéni. Vagy: sokan küszködnek fejfájással, mégis csak a sajátomat érzem. Ezért hangzik Jézustól más helyeken, hogy ki-ki vegye fel a maga keresztjét.  Nincsen közös kereszt (persze , egy  családtag betegségét, vagy e járvány-helyzetet tekinthetjük annak, de a saját kereszt több ezeknél) .  Érdekes, János nem veszi be evangéliumába a Máté , Márk , Lukács által is hozott részt, pedig teljesen idevágna, hiszen a búzaszem után a  k ö v e t é s r ő l  szól . „ Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!  Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. „  Lk 9, 23.24. Jánosnál ezt így olvashatjuk: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. „  25. vers.

 Egyedei, személyes követésről van szó. Élettörténetem kis szeletébe ezért engedtem belekóstolni a híveket. Nem vagyunk egyformák.  Ki-ki a maga agyrémét kell, hogy leleplezze, és ki-ki a maga keresztjét kell, hogy felvegye.  Kiméra-cipelés   kontra Kereszthordozás.

Járunk.

Ha már járunk, járjunk a világosságban.

Aki a sötétségben jár, nem tudja hova megy.

Kimérával járni egyet jelent a ’gőzünk nincs, hova megyünk’ helyzettel.

Folyóvíz vagyunk, de „ne próbálj az iramló folyóvízből jégkockát csinálni!”, írja Huxley szellemesen. Gondoljuk csak át, idevág.

Végül még a Fényről: Augusztinusznak (Szent Ágoston) élete vége felé megjelent a tiszta Fény- és egyetlen szót sem írt többé  :).

Járjunk nagyokat Nagyhét Igéiben, Járjunk a Világosságban.

Ámen.

Jézus megtisztítja a templomot

13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.

14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.

15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította,

16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!

17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” Zsolt 69,10 

18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?

19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.

20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?

21 Ő azonban testének templomáról beszélt.

22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.

24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,

25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

Jézus bevonul Jeruzsálembe

12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Zsolt 118,26 

14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Zak 9,9 

16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Jn 14,26 

17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból.

18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.

19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

Jézus árulója

21 Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.

22 Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?

23 Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.

24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél.

25 Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az?

26 Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának;

27 és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!

28 Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki.

29 Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit.

30 Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.

 

 

Felségárulás

 

Az utolsó vacsora estéjén Júdás elárulta Jézust.

Az ókori nagy nyelvek közös vonása, hogy egyetlen kifejezés öt-hat jelentést hordozhat magában, akár még egy ellentétes érzelmi jelentést is. Jelen szavunk, a paradidómi ilyen.  1.Átad, odaad, továbbad (hagyomány, rendelkezés, parancs); 2. megenged, javall; 3. rábíz; 4. valakit kiszolgáltatni, átadni. Itt aztán minden mennyiségben júdásos igehelyekkel találkozunk. Tizenkilencet számoltam össze, lehet, valamivel több van. Megfigyelhetjük saját reakciónkat, vajon gyűlölet, vagy sajnálat ébred szívünkben személyével kapcsolatban. Kissé ellenszenves, mikor Jézust megkeni Betániában Lázár testvére, Mária, s Júdás leszólja, amiért  elpocsékolja a vagyonnyi  Nárduskenetet . Na,  de melyikünk ne esett volna kétségbe?Az pedig eléggé leírja őt, hogy a tanítványi csapat pénztárosaként időnként el-elcsent az erszényből (Jn 12,6; 13,29) – Jézus szándékosan a pénzsóvár tanítványt bízta meg ezzel a feladattal. Végül sajnálom őt, mert nem találta a visszautat.   Mind a tizenkettőnek volt valami fogyatéka; Péter nagyszájú hangadó, Zélóta Simon indulatos szabadságharcos, Júdást, Tamást ismerjük ,Fülöp földhözragadtnak tűnik (elhívási történeteJn1, 43-51. ; kenyérszaporítás története Jn 6, 5.7.;utolsó vacsorás szereplése Jn 14, 8.9. ), Mátén, a volt vámszedőn is nyomot hagyhatott pénzsóvársága. E tanítványok Pünkösd, a Lélek kitöltése után válnak Szuperhéroszokká, erővel teli csodatevőkké, bátor vértanúkká (egyedül János, a szeretett tanítvány halt meg természetes halállal, de ő sem nélkülözte a megpróbáltatásokat, olajban való megfőzéstől menekült meg; száműzetésben volt sokáig Patmosz szigetén). Visszatérve Júdásra, nem volt mocskosabb, mint bármelyikünk. Fájdalmas csalódás, szeretet-gyűlölet keveredése, kétségbeesésből cselekvés. Júdás észre sem vette, és átengedte magát a kavargó érzéseit csokorba fogó pániknak. Ezen az estén mindenki meg volt rendülve, a Mester is (21.) Az atarakszia görög kifejezést hallhattuk már, rendíthetetlenséget, zavartalanságot jelent, a sztoikus filozófusok egyik leginkább vágyott lelkiállapota. Jézus megrendül, lelke felkavarodik, mint Lázár feltámasztásánál (Sírva is fakad Jn 11,33-35.). A földbeesett búzaszemről mondott tanításában is megrendül a reá váró szenvedésteli óráktól.

Nehéz, bár egyértelmű a 27 vers, miután Júdás Iskáriótesnek odaadta Jézus a bemártott falatot, belement a Sátán. ”Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!”. Nem hinném, hogy erre lett Júdás predesztinálva, eleve elrendelve. Ha nem ő, megteszi más. Júdás Döntése szabad, Jézus ’csak’ katalizátora a folyamatoknak. Lelkiismeret-furdalásból elkövetett öngyilkossága is szabad döntés eredménye.

Az utolsó vacsora estéjén Júdás elárulta Jézust. Ez publikus, mindenki tudja és tudhatja. Ami nem publikus, az egyéni belátásunkra, megértésünkre van bízva; leleplezni magamban az árulót, a tagadót (Péter), a hitetlent (Tamás) a földhözragadtat (Fülöp) stb. A Felségárulás vétkét bőven kimerítjük, mikor magunkat nem isteni eredetűnek  valljuk – ezért jön maga a Fiú hozzánk, értünk, emlékeztetni , igazságot felmutatni. Személyes nagy kincsemmé vált a Jézus által oly gyakran használt Igazság kifejezés; alétheia, szó szerint nem-feledést és rejtetlenséget jelent. Nem elfelejteni, honnan származunk. ”Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn 14, 6.

 

Járás, követés, áramlás.

Tegnap utaltam a „ne próbálj az iramló folyóvízből jégkockát csinálni!” A. Huxley idézetre. Az ünnepi események ismeretének, megszokásának az a nagy kísértése, hogy lefagyasztva tároljuk azokat, s a kellő napon előkapjuk a ’ mirelit ’ jellegű gondolatokat. Igazán tudom, mit jelent ez . A Lélek folyik, új élménnyel moshat át, áramlik, fúj, mint  a szél. Legyünk nyitottak, ’ folyékonyak ’, eleven gondolkozású bűnbánók, és ünneplők.

Lehetséges.

Ámen.

Krisztus áldozata minden földi áldozatnál különb. Magyarázat nélkül, olvassuk el az alábbi bibliai részletet, zseniális összefoglalása Nagypéntek ’eszmei ’ történésének.

Zsidókhoz írott levél 9,11-28:

11 Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való.  12 Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.

13 Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz,  14 akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

16Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; 

17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 

18 Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 

19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet 2Móz 24,6-8

20 e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra.

21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is.

22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.  23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 

24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. 

25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap

26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,

28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre

Zsidókhoz írott levél 9,11-28

  1. április 10. Nagypéntek

Máté Evangéliuma 27, 45-66.

„Átok”- Krisztus a kereszten

Megváltó Krisztus a kereszten

Dicsőséges Krisztus a kereszten

 

Lekció , azaz hosszú igeszakasz:

Jézus halála

45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.

46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Zsolt 22,2

47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.

48 Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. Zsolt 69,22

49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.

50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 2Móz 26,31-33 ; Zsid 10,19-20

52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!

55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.

56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

58 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 5Móz 21,23

59 József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,

60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment. Ézs 53,9

61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

A sír őrzése

62 Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

63 és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!

64 Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.

65 Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!

66 Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették.

 

Textus, azaz az igehirdetés alapigéje:

10Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. 13Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –, 14azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.

Pál galatákhoz írott levele, 3,10-14.

Szeretett Testvérek,

először is, Krisztus átokká lett értünk (Gal 3,13.), bűnné lett értünk (2Kor5,21.).Az átok eredeti, görög kifejezése kérést, kívánságot jelent, csak épp negatív előjellel. A kívánságnak számtalan fokozata van a negatív és pozitív véglet között. Ártalmatlan és általános vizet kívánni, ha szomjazunk. Üdvösséget vágyni üdvös. Hatalomra, más feleségére, férjére, javaira vágyni enyhén szólva veszélyes. Ebbe az elfuserált életbe való lépésünknek oka is a kívánság volt, az a szintű kívánság, amit szavakba foglalni képtelenség. Keleten létszomjnak hívják, s ugyanúgy a létesülés okának, egészen pontosan a halálba torkolló élet okának tartják.  A negatív kívánságról azt írja Jakab, hogy a kívánság megfoganva bűnt szül, s kiteljesedve halált nemz. A pozitív kívánság végső soron Istent célozza meg –Aquinói Szent Tamás mondja, hogy az ember természetes vágya Isten, ezért felé tart a mélyből. Így kellene lennie.

ÁTOKKÁ lett értünk. Nem is így írom, belemosva a lényeget egy személytelen csoport-masszába, az ’értünk ’–be, hanem így: átokká lett értem. Mindannyian egyes szám első személyben kell, hogy mondjuk. Abba az átok-mélységbe kellett alászállnia, ahonnan származik a már istenképűségét elvesztett ember.

Egyik legmegdöbbentőbb, legmegvilágosítóbb élményem Krisztus keresztjével kapcsolatban egy hittanórán történt, úgy 3-4 évvel ezelőtt. Ötödikesekkel voltam együtt, és egy fiúcska azt kérdezte, Krisztus a kereszten nemde maga volt a fertő, a mocsok, a tomboló Isten-ellenség, sötétség, halál? Sajnos a pontos kifejezésére már nem emlékszem, magam fogalmaztam meg ennyi szóval, de világos, egyszerű megfogalmazása közelebb vitt a misztériumhoz; ott, a Golgotán nem a gecsemáné-kerti, vért izzadó bűntelen Jézus szenved, hanem a Bűn és Átok maga tombol. AZ evangéliumok leírásai nem ezt látszanak alátámasztani, viszont Pál igen. Átokká lett értünk, áldozati ajándékká a kereszt oltárán. Ne zavarjon meg bennünket ez az ugyancsak ellentmondásos szópár; átokáldozati ajándék, amit fel kell áldozni a bűnbocsánat reményében, az  átok levétele reményében.  Az evangélisták azt írják le, amit szemükkel látnak. Pál azt írja le, amit a Lélek által lát. Milyen különös, az Egység hogyan osztódik széjjel, jóságos, éltető maga-magából könyörtelen, halálos ’Más’ lesz. Emlékezzünk egy korábbi gondolatra: Ha az isteni ideák, gondolatok helyét valami MÁS foglalja el, baj lesz. Merjünk ’ játszani’ a képekkel, gondolatokkal, ha Istent tiszta szívből keressük, nem árthat a merészség – amúgy igen.

Régebben említettem, hogy gyakori az olyan kereszt-ábrázolás, ahol Krisztus helyett egy kígyót láthatunk (Tokaj belvárosában, a gyülekezettel is láttunk ilyet az egyik ház falán). A kígyó a káosz ősrégi jelképe, azé a masszáé, tóhuvábóhu-é, amit Isten tud uralni, sőt életet hoz elő belőle-  a Biblia elején .A középkori alkimisták  ezt tartották az anyagtalan ’ősanyagnak’, örvénylő lehetőség-tengernek, prima matériának. Ezt kívánták megtapasztalni, uralni, fixálni. A kereszten fixált, rögzített kígyó ezt jelenti. Összetett képnyelvvel állunk szemben. Az Átok-Krisztus az egybeszerkesztés keresztjén van rögzítve, szabad a visszaút, „láncon van a kutya”. Ijesztő, lelket szántó, velőt rázó üzenet a nagypénteki üzenet, de üdvbe vivő. Ez az uralatlan ,fixálatlan  káosz mily sokszor mutatkozik meg bennünk! Hányan megtapasztaltátok már pánikban, halálfélelemben, fájdalomban! Ígéretünk van az Életre. Van halál, de az Élet elnyeli, ha hiszünk Őbenne. „aki hisz énbennem, ha meghal is, él…”Jn 11,25.26.

Másodszor, Átok volta mellett figyeljünk Krisztus megváltói minőségére is. Igaz, emberi agyunkkal fennakadunk az ellentmondásokon, ezek mégis elválaszthatatlanok egymástól.  Ily különös módon váltott meg bennünket. Méltóságneve a Krisztus, a héber Messiás szó görög megfelelője, felkentet, királyt jelent. Jöhósúa, azaz Jézus a tulajdonneve, annyit tesz, Jahve megszabadít. Szabadító, egésszé tevő, gyógyító, a szó jelentése alapján. Egybeszerkesztő (9Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybeszerkeszt mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Ef 1,10.). Ha a kereszt az egybeszerkesztés keresztje, azért lehet az, mert darabjaira esett szét minden, az ember és miatta a világ (kozmosz=világ, ékességet, díszt jelent eredetileg). Ékességeink elvesztése után is mennyi szépség maradt az emberben, emberen, és a kozmoszban! Lelkünk-tudatunk érzelmi, gondolkozási, észlelési, képzetalkotási, akarati ’ részekre ’ tört széjjel. Hajlamosak vagyunk a legerősebb lelki tartozékunk, az érzelmünk alapján dönteni, elszegődni. Nem helyes, ha úgy gondoljuk, az a legjobb keresztyén, aki nagyon érzelmes és például Nagypéntek is szinte csak az érzelmeire hat. Ó-emberi önösségünkbe záródva semmi esély ezen öt összetevő egybeszerkesztődésére, újjászületésre.

Az egybeszerkesztés kifejezése már felvezet bennünket a ’ dicsőséges Krisztus a kereszten’ szintre.

Harmadszor, lássuk hát a dicsőséges Krisztust a kereszten.  Megint írom, hogy az evangéliumok leírásai nem ezt támasztják alá (bár a megtérő latorhoz királyi minőségében szól, Lk 23,43.), de a Pünkösd utáni ősegyházi állapotok így (is) emlékeznek Rá. Főleg, hogy a teljes üdvtörténeti kört látják, nemcsak szeleteit. Amúgy Krisztust a kereszten körülbelül a 11. századig nem a ma ismert lehanyatlott fejjel, összecsuklott testtel ábrázolták, hanem nemes, kihúzott testtartásban, dicsőséges arckifejezéssel, koronával a fején. Hova lett ez az erős ábrázolásmód és üzenet? Mennyire átváltoztatták az évszázadok, főként a humanizmus kora, mikor az emberi inkább előtérbe került, mint az isteni. Vagy inkább mondjuk így, az istenit túl emberien ábrázolták. Az Isten nem emberiesülhet el -bár bűntelen emberré lett átmenetileg-,nem ezért jött. Út lefelé számtalan van, nem kell semmit se tennünk, már csúszunk. A helyzet fordított; az ember istenivé lehet. Egyetlen Út van, egyetlen létra, az egybeszerkesztő kereszt létrája, bennem.

Démonikus tendencia mai világunkban, valaminek a lefelé való meghaladása (ne legyenek nemzetek, nép-massza legyen; se férfi, se nő ne legyen… ez nem a Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal3,28.29.) állapot, érezzük). Az átkos, a megváltó és dicsőséges Krisztusnak minden  lélekrészünkre hatnia kell, nemcsak érzelmeinkre. Változzatok meg elmétek megújulásával: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”Róm 12,2.

Nagypéntek eszmei üzenetének teljességét górcső alá venni rendkívüli kihívás, vizsgálódjunk minél több helyen, hogy ne szeletekben lássuk az Ünnepet.

Ámen

 

 

Információk a gyülekezet életéről.