Bibliaóra

Igei gondolatok

/Jób 23/

Az idézetek, utalások korában élünk. Értem ez alatt azt, hogy az elsötétedés, sőt, a sötétség korszakában nehéz eredetit, archaikusat gondolni, szólni. Mondhatni, már mindent megmondtak a régiek, megjövendöltek a világ bármely helyéről származó szentkönyvek, ha talányos nyelven is, de egyetértve a sötétség korszakának beköszöntével. Kell egyfajta erős elfogadás, ráhagyatkozás ezekre az utalásokra, s azokon keresztül szemlélni a jelen történéseket bensőnkben, s odakinn. Nagyon Erős, Hitbeli Ráhagyatkozás. Eredeti, archaikus, azaz kezdeti állapotunkba csendességeinkben történő belátásaink által juthatunk. A ’töltőállomás’ bennünk van, becsüljük hát sokra! Egyikünk sincs még ’Ott’, de mindegyikünk ’Ott ’ lehet . Aki  elérte,nem beszél. Itt ez a sok, szavakká állt betű, talán feleslegesek is. Pál apostol nem beszélt, pedig járt ’Arrafelé’, egész pontosan a 3. Égben. Nem voltak rá szavai. Jézus urunk Én-mondásai /János Ev. /, Boldog mondásai /Máté Ev. 5./ velősen próbálnak nekünk utat mutatni, utalásokból, idézetekből élő embereknek. Jób is elnémul, de nem a sötétség miatt, és az arcát borító sűrű homály miatt – ahogy mondja-, hanem Isten csüggesztette el szívét, rettentette meg őt /16.17. versek/. Az Egyetlenből kiszakadva kettősségben, ellentétpárokban (hosssssszasan sorolhatnánk) éljük meg magunkat, éljük át a világot. A végpontokban sokszor van csönd. Csönd a mennyei szférában, pl. mikor kiürül a menny, mert onnan mindenki /Istent kivéve/az ítéletre visszatérő Krisztussal rohan ide, hozzánk/Jelenések 8,1/. Az ítélet pozitív képként éljen bennünk, egyszerűen elválasztást jelent, s nem reménykedhetünk, hihetünk kevesebben, minthogy leválasztódnak rólunk a halál göncei, bilincsei. A sötét mélység végpontján csöndben van, elnémul Jób. Csönd a pokoli kínok közepette, a sok szemrehányás, panasz után;

„ Bár tudnám, hol találom Istent!

eléje terjeszteném ügyemet,

tele lenne szám szemrehányással,

hogy megtudjam,

milyen szavakkal válaszol…

vagy pedig csak figyel rám?”

Ezt mondom most Jóbnak a jelenések ihlette kép alapján, eridj Jób, üres  a menny, Isten meghallgat…hallgat…. csönd van. Megvizsgál, s kiderül,  a r a n y    vagy  /10. vers/.

Arany. Arany a kínok athanorjából, kemencéjéből, bizalom által. Paradox módon a hit a remélt, vagyis jövőbeli dolgok jelenvalósága, a jövendőre ígért mennyei élet jelenvalósága /Zsid 11,1./, az időnkénti földi pokolban is. Az idézetek, utalások korában élünk 🙂 , igyekezzünk élővé tenni magunkban ezeket.

Ámen.

 

Információk a gyülekezet életéről.